Május folyamán Konkoly József polgármester kezdeményezésére két fafaragó szimpóziumra is sor került Kenyhecen hat szlovák fafaragó részvételével, melynek célja faszobrok készítése volt a köztemető számára. Munkájuk során igyekeztek olyan műveket alkotni melyek tematikája nemcsak esztétikailag, de szellemileg is gazdagítja az ember végső nyughelyét.

Május 5. – 9. között olyan szobrok születtek, amelyek különféle életbölcsességeket, eseményeket és keresztény jelképeket szimbolizálnak. František Eštočin művének a „Vándor“ címet adta. A mű annak a kifejezése, hogy bármilyen hosszan vándorlunk az életen át, akár könnyű, akár nehéz volt az utunk, végül mégis a temetőbe érkezünk. Stanislav Polek az özvegyember szobrát faragta ki. Az apa kislányával hajol az anya sírja fölé. A szobor a közeli személy elvesztése felett érzett fájdalmat és keserűséget fejezi ki. Ján Podsklan az ifjút ábrázolja, aki nem volt mindig jó fia szüleinek, de elvesztésük után ráeszmélt hibáira és virágcsokorral lép a sírjukhoz bocsánatért esedezve.

Albert Šimrák egy angyal szobrát készítette el kereszttel. Ez az angyal hozza az embereknek életük végén a szenvedés keresztjét. Miroslav Mlkvik egy roma anya és gyermeke szobrát alkotta meg a férj és apa sírjánál.

Ján Palko a halottaiból feltámadott Jézus Krisztus alakját formálta meg művészien. A szobor több mint négy méter magas és olyan helyre kerül a temetőben, hogy mindenhonnan látható legyen. A mű vezérgondolata a remény a keresztény ember számára, hogy elvesztett szeretteivel újra találkozik.

A második szimpóziumra május 19. – 23. között került sor azzal céllal, hogy újabb művek készüljenek a köztemetőbe. A polgármester kérésére készült el a zsidó család szoborcsoportja, mely a zsidók koncentrációs táborokba történt erőszakos elhurcolására emlékeztet.

A feladatot a fafaragók szétosztották, így egy egyedi közös mű született, mely a következő szobrokból áll. A szülők fájdalommal és félelemmel telve ölelik magukhoz gyermekeiket, mivel nem tudják mi vár rájuk. A kisfiú kedvenc játékát, a lovacskát viszi magával, a kislány az iskolatáskát, mivel nem értik az emberi gyűlöletet és játszani akarnak. Az, ami a koncentrációs táborban várta őket az emberiség legnagyobb gonosztette volt, amilyet ember ember ellen elkövetett.

A kislány szobra a csokorral a virágot szimbolizálja minden elhunyt sírján. A mű része a férje sírjánál zokogó asszony és a megbékélés fája címet viselő dombormű. Ezen a fán minden hívő megtalálja a maga jelképét. A keresztények, görög katolikusok, pravoszlávok, kálvinisták, zsidók és romák. Ezek között a szimbólumok között találjuk meg ősapánkat és ősanyánkat, Ádámot és Évát, a paradicsomkertben.

Bízunk benne, hogy ezek a művek megszólítják és szellemileg gazdagítják a temetőkertbe érkezőket. És hadd szolgáljanak intő példaként a veszélyes ideológiák és emberi kapzsiság ellen.